5% vagy 27% ÁFA?
5%-os ÁFA kulcs lépett hatályba 2016. január 1. napjával az új építésű házakra/lakásokra. A problémát az okozta, hogy az addig 27%-os ÁFA kulcsú lakásépítési szerződésekre ennek milyen kihatása lesz. Magyarra fordítva azt kellett megválaszolnia a szerződésben lévő feleknek, végső esetben a bíróságnak, hogy ki nyer a lakásáfa csökkenésén. Egy korábbi bejegyzést 5% ÁFA témában itt találnak.
A BH2020.39 számon közzétett, Kúria által hozott döntés ezt válaszolja meg – a végkövetkeztetés nem is volt váratlan.
Még a végkövetkeztetés előtt megjegyzem, hogy látok hibát az ítéletben, ami indokolatlan kapaszkodót fog jelenteni a későbbiekben pert indító megrendelőknek. De erre hivatkozással nem fognak tudni nyerni, mert mint írtam, a következtetés hibás. Az érintett rész a következőképpen szól:
“A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az Áfa. törvény módosításának jogpolitikai céljait.”
Ez a perbeli esetben nem volt igaz, azaz nem határozhatták meg a vételárat “nettó vételár + áfa” összegben. A fogyasztóvédelmi törvény 14. § (5) bekezdése szerint ugyanis:
“A termék eladási áraként és egységáraként, illetve a szolgáltatás díjaként a fogyasztó által ténylegesen fizetendő, az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is tartalmazó árat kell feltüntetni.”
Ez azt jelenti, hogy ha fogyasztóval szerződik a vállalkozó, akkor a szerződésben szereplő érték mindig a bruttó ár, hiszen a fogyasztóvédelmi törvény rendelkezéseitől nem lehet eltérni. (Ennek indoka az, hogy ne a fogyasztónak kelljen ÁFA-t számolnia. Mindig pontosan tudja mennyit kell majd fizetnie, akkor is ha kiszámolni amúgy nem tudná.)
A felek szerződése
A bíróságok az ügyben abból indultak ki, hogy a felek szándéka arra irányult – a konkrét esetben – hogy a vevő 38.400.000,- Ft-ért megvásároljon egy lakóingatlant. És ezt is kapta, 38.400.000,- Ft-ért meg is kapta. Az ÁFA törvény menet közbeni megváltoztatása – és az 5%-os ÁFA bevezetése – az építési vállalkozó és a vevő viszonyára nincs kihatással. Az ÁFA törvény ugyanis az állam és az adózó (vállalkozó) viszonyát szabályozza. Nem tartalmaz rendelkezést nem-adóalanyra (ebben az esetben a vevőre): azt mondja meg, hogy az “eladó” értékesítéséből mennyi az a pénz, ami az államot illeti.
Egy érdekes érvrendszer merült fel az ügyben, ami kimondta azt is, hogy az ÁFA-változás miatt realizált 22%-os különbözethez (27% helyett 5% forgalmi adót kellett befizetnie a vállalkozónak) nem a vevő kárára jutott, hanem az ÁLLAM döntött úgy, hogy 22%-nyi ÁFA-ról lemond és otthagyja a vállalkozásoknál.
Még azt is kimondja a döntés, hogy amennyiben nem a vállalkozót kívánta volna támogatni a jogalkotó, akkor a kedvezmény kifejezetten magánszemély vevőt/építtetőt nevezte volna meg, mint ahogy tette például az 5 millió Ft-ig terjedő ÁFA-visszaigénylés lehetőségével a nem-generálos építkezéseknél.
Látható tehát, hogy nem érdemes perelni azoknak, akik 27%-os ÁFA mértékkel szerződtek, de a teljesítés az 5%-os ÁFA időszakba csúszott bele. De van azonban az építtetőknek is jó hír: ugyan ez visszafelé is igaz:
“a szerződő felek jogviszonyában azonban a szerződésben kikötött vételár az irányadó, vagyis az áfaváltozás kockázatát az a fél viseli, akinek a terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő“
Azaz ha menet közben viszont emelkedik az ÁFA, akkor a fogyasztó vevőnek sem kell többet fizetnie.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kedvelje és kövesse Facebook oldalamat a legfrissebb jogi cikkekért a következő címen: