Politikai felelősség – felelősség?

“Veszélyes világban élünk. – Éjjel nincsenek barátok.” – Hangzik el a Tenet című filmben. A politikában sincsenek barátok. Néhány napja beszélgettem arról ismerősi körben, hogy milyen sok kiváló tanárom volt az egyetemen. Egyikük – akit nem szeretnék most azzal kompromittálni, hogy leírom a nevét – az alkotmányjog előadásokon nagyszerűen elmagyarázta azt (is), hogy mi a különböző jogágak szerepe az egyéni és kollektív felelősség szempontjából. Hogy mi a politikai felelősség, azt a bejegyzésben fejtem ki.

Mi a politikai felelősség jelentősége?

Szerintem segít helyén kezelni a dolgokat. Mind az országos, mind a helyi politikában egyre durvábbak a megnyilvánulások (amit szerintem mint sokan mások, én is szomorúan nézek). Nem kell félteni sem az egyik, sem a másik, sem a harmadik, sem a sokadik oldalt. Mindenkivel elszaladt a ló. Én is kapok időnként megkereséseket (szerencsére elég ritkán), hogy “fel kell jelenteni” egy vagy másik politikust vagy még rosszabbat tenni vele: töröltetni kell a közösségi-média profiljait.

A politikai felelősségről sokan sokfélét írtak, én azt az elvet tartom inkább, hogy a politikai felelősség az nem jogi felelősség. A politika arról szól, hogy az emberek megválasztják a döntéshozókat, aztán ideális esetben választáson mondanak ítéletet a teljesítményükről. Ha van jobb ajánlat, akkor nem szavaznak újra ugyanarra, ha nincs jobb ajánlat, akkor igen.

Miért nem jogi felelősség a politikai felelősség?

Elég árulkodó jel, hogy jogszabályban nem szerepel. Ebben a körben szeretném idézni Kilényi Géza alkotmánybíró 36/1992. (VI.10.) alkotmánybírósági határozathoz írt különvéleményét:

“A politikai felelősség alapvetően nem jogi kategória, amelynek az a lényege, hogy aki nem végzi megfelelően a dolgát, annak számolni kell közmegbízatására kiható hátrányos következményekkel. A politikai felelősségen belül különböztetni lehet azonnali (az állásból való elmozdításban megnyilvánuló) és késleltetett (a megbízatás letelte utáni újra nem választásban megnyilvánuló) felelősség között.

Az országgyűlési képviselők felelőssége szabályként késleltetett politikai felelősség: a választók elégedetlensége – visszahívási lehetőség hiányában – abban ölt testet, hogy a képviselőt nem választják meg újból. A késleltetett politikai felelősség súlyát enyhíti a hatályos választási rendszer: listán ugyanis olyan személy is mandátumot szerezhet, akivel korábbi választókerületének választópolgárai esetleg maximális mértékben elégedetlenek voltak. A képviselők jogi felelőssége a mentelmi joggal korlátozott büntetőjogi felelősség. Alkotmánysértés (pl. alkotmányellenes törvények akár sorozatos megszavazása) nem váltja ki a képviselő jogi felelősségét, legfeljebb a késleltetett politikai felelősség keretei között vehető figyelembe.”

A politikai felelősség tehát azért nem jogi felelősség, mert ha a politikai döntéshozatalon túlmegy valaki és más jogterület által védett területre téved, akkor az adott jogterület mondja majd ki a szankciót.

Mikor lesz jogi felelősség és felelősségre vonás?

A politika legtöbb döntése tisztán politikai döntés. Török Gábor politikai elemző is hajlamos ezeket a döntéseket a hatalom megszerzése vagy megtartása szempontjából elemezni. Annak nincs önmagában jogi értéke, hogy pl. hova építenek a Dunán hidat. Lehet 10-20-50-100 km-rel arrébb is. Bárhogy szépítjük, ez egy politikai döntés lesz. Nem biztos, hogy azért kerül valahova, mert mérnöki szempontból az a leginkább racionális. Ahogy az sem, hogy oda kerül, ahol munkaerőpiaci szempontból a leginkább optimális. A politikus feladata, hogy összemérje az egymással szemben sorakozó érdekeket és ezek alapján döntsön.

Jogi felelősség ebből akkor lehet, hogy ha a híd építéséről azért döntenek, mert valaki pl. kenőpénzt fizet vagy ajánl. Ebben az esetben már kilépünk a politikai felelősség köréből: ennek oka, hogy ezt a magatartást már a büntető törvénykönyv tiltja. Tehát van plusz tényállási elem (a bűncselekmény elkövetése), ami miatt már van jogi vonulata.

De ugyan ez lehet a helyzet, ha bűncselekményt nem feltétlen valósítanak meg (bármilyen okból), de polgári jogilag nem megfelelő a megoldás. Pl. önkormányzati forgalomképtelen törzsvagyonnal kapcsolatosan akarnak rendelkezni. Az ilyen szerződés polgári jogilag lesz semmis (érvénytelen): arra jogot alapítani nem lehet. De ennek oka az, hogy polgári jogi jogszabályba ütközött, nem az, hogy tetszett-nem tetszett valakinek a politikai döntés.

Politikai döntések hatása

A politikai és jogi felelősség egymástól akár szélsőségesen is elválhat: lehet hogy a választóknak nagyon tetszik egy intézkedés, de jogellenes (időnként még akár tudottan jogellenes dologba is bele tud menni egy politikus, mert tudja, hogy mondjuk a döntést legfeljebb megsemmisítik – ilyen lehet pl. egy nyilvánvalóan jogellenesen elrendelt helyi építési tilalom, amivel egy a lakosságot zavaró létesítmény építését akasztják meg). Az is előfordulhat, hogy valaminél semmilyen formális jogellenesség nincs, ugyanakkor a választók (egy része) komolyan helyteleníti, így politikailag a magatartást elítélik. Ennek szélsőséges esete lehet az úgynevezett “state-capture”, mikor “mindenki” tudja, hogy bűzlik a dolog, de minden a jogszerűség leple alatt zajlik: csak az emberek biztosak abban, hogy senki mással nem történhetne meg hasonló (akár pozitív, akár negatív irányban).

Mi a tanulság?

Akár egyik, akár másik…. harmadik, negyedik, stb. oldal tesz valamit és nem tetszik valakinek, az még nem feltétlen jogilag tilalmazott magatartás. A politikai döntésekért a felelősséget általában választáson viselik: van akinek belefér ezer rossz döntés, mégis nyer választást. Van aki egy rossz döntést hoz, elveszti a választást. Ez nem matematikai dolog: a külföldi szakirodalom ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy a “political credit”-et (kb. politikai hitelt) a jó döntések növelik, a rossz döntések csökkentik. De még ha matematikailag is nézem: ez akkor is csak a konkrét szereplő kreditjét mutatja meg, az ellenfelét nem. Egy rossz politikus is nyerhet választást, ha tőle csak még rosszabbak vannak. És egy jó politikus sem feltétlen nyer, ha mindenki más is kiváló.

És akkor a tanulság röviden: a nem tetszik/nem értek vele egyet, az egy politikai kategória. És az árát szavazatokban mérik.