Üzleti terv vagy pénzügyi terv?

Üzleti terv alatt ebben a bejegyzésben nem teljesen szabatosan a kisvállalkozói lét tervezését fogom érteni. Nyilván lehet külön üzleti terv, pénzügyi terv, marketing terv, stb. is, de pusztán arra hívom fel a figyelmet, hogy micsoda ereje van a tervezésnek. Másabb ez, mint “bevonzani a dolgokat”. A tervtől természetesen el lehet térni és a külső körülmények miatt el is kell majd. De a terv segít tisztán látni, hogy jó felé haladunk-e. Mivel a megérzések nem mindig pontosak (sőt, többnyire nem azok). Egyszer egy fuvarozó ügyfelem magyarázta, hogy milyen jól keres. Majd néhány hónappal később rájött, hogy le kell cserélni a céges kocsit, ami miatt több millió Ft-ot vissza kell tennie a cégbe. Úgy már nem keresett olyan jól.

Mennyit akar keresni? Egymilliárd forintot.

Gyakori érv KKV cégvezetőknél, hogy értelmetlen a tervezés, mert akkor beírja, hogy “X” forintot akar keresni, attól még nem fogja megkeresni. Valójában az egyik legjobb módszer beírni, hogy mennyit akar keresni. Az egy plusz pont, ha azt írja le, hogy ő mennyit akar keresni, nem azt, hogy a cégnek mennyi bevétele legyen. Pl. egy könyvelőnek sokkal több pénze marad ha a cégnek 50 millió Ft bevétele volt, mint ha egy kőművesnek 80 millió Ft – a könyvelőnél nincs anyagköltség, nincsenek szerszámok, stb. Ezzel csak azt mondom, hogy nem a bevétel az elsődleges. De most mégis bevétellel fogunk számolni, mert az megfoghatóbb.

Szóval ha már tudjuk, hogy mennyit akarunk keresni az tök jó. Csak nem szabad itt megállni, hanem végig kell számolni. Ez egy hosszabb játék, de elindulni viszonylag könnyű: egy évben egy ember valamennyit beteg, valamennyit szabadságon van, vannak lazább napok, ledolgozások, stb. Így én azt javaslom, hogy számoljunk csak 11 hónappal és havonta 20 munkanappal. Az 220 nap. Ennyi időnk van egy évben megkeresni a bevételt.

Egy üzleti terv példa: évi 30 milliót akar keresni.

30 millió Ft 220 nappal elosztva: 136.363,- Ft. Ha minden munkanap megkeresek ennyit, akkor tudom, hogy év végére 30 millió Ft bevételem lesz. Ha látom azt év közben, hogy huzamosabb ideig jóval alatta vagyok a 136 ezer Ft-nak, akkor kevesebb lesz a bevételem év végén. Ha felette, akkor lehet hogy több. (Nyilván érdemes szezonalitással is számolni, ha komolyan belemegy az ember. Pl. a masszázsszalonok közül sok szenved nyáron, mert az emberek nyaralni mennek és kevesebbet masszíroztatnak. Vagy éppen ellenkezőleg: nyáron többen mennek pedikűröshöz, mint télen.)

136.363,- Ft napi 8 órában dolgozva 17.045,- Ft. Ekkora órabért kell elérni a bevételhez. De azt is számoljuk bele, hogy adminisztráció, utazás, üresjárat miatt nem tudunk valójában napi 8 órát termelni. Vegyünk 80%-os kihasználtságot: az azt jelenti, hogy valójában 6,4 óra termelő munka van egy nap. Az már 21.306,- Ft óradíj. Ha a szakmában a szokásos óradíj mondjuk 7 ezer Ft, akkor itt sokan megállnak: lehetetlen ennyit elkérni. Pedig itt indul be igazán az üzleti terv. Az azért látni kell, hogy a díjazásnak minden kockázatot, költséget és adót is fedezni kell, tehát ez az óradíj nem jelenti azt, hogy a vállalkozó ennyit keres.

Ha a fent írt szokásos óradíjat nézem, az azt jelenti, hogy ha nem egy ember termel, hanem 3,  akkor már meg is van a 21 ezer Ft-os óradíj.

Akkor a végén csak átírom a számokat az üzleti tervben úgy, ahogy nekem tetszik.

Pontosan ez a lényeg. Ha valahol irreális dolog jön ki, akkor a terven belül lehet korrigálni. Lehet az is egy korrekció, hogy belátja az ember: ezzel a konkrét tevékenységgel nem tudja kihozni azt a bevételt, amit szeretne. Pl. hiába szeretne origami lepke hajtogatással évi 30 millió Ft-ot keresni, erre meglehet hogy nincs ekkora kereslet. Szóval, ahogy régen az iskolában: számolni, számolni, számolni. Lehet hogy az jön ki, hogy kell még 3 alkalmazott: de ha az jön ki, hogy kell még 3 alkalmazott, akkor kiderül, hogy a jelenlegi helyen nem férnek el.

Miért szerencsésebb tulajdonosi jövedelemben számolni, mint bevételben?

Röviden: mert az utóbbinak semmi értelme. Általában azok foglalkoznak a bevétellel, akik nem szoktak számolni. Fentebb írtam: egy könyvelő ugyanakkora bevételből a többszörösét viszi haza, mint egy kőműves cég. Nem megy el a bevétele fele anyagköltségre. Kevesebb alkalmazott kell. Nem jobb vagy rosszabb egyik mint a másik, csak az ilyen jellegű összehasonlításnak nincs értelme. Árbevételt és árbevétel arányos eredményt összehasonlítani csak kb. ugyanolyan cégeknél érdemes. A cég bevételéből (legális esetben) nem lesz a tulajdonos bevétele. Ha a céggel bármi történik, akkor mindegy, hogy a cég bevétel mennyi volt. Az a fontos, hogy a tulajdonos továbbra is meg tud-e élni. Az pedig csak akkor lehet, ha korábban kivette az őt megillető pénzeket: nem a céget hízlalta vagy nem a cég veszteségeit fizette.

Azt javaslom, hogy tervezzenek: első alkalommal tökéletes egy A4-es lap. Majd a végén sokkal jobb lesz. Végül: a költségeket mindig becsüljék túl, a bevételeket pedig alul. Akkor olyan nagy baj nem történhet. Ha pedig nem fizetik ki a céget, akkor olvassák el ezt a bejegyzést.