Kártyás Gábor munkajogászról
Gábor az egyik legjobb magyar munkajogász, van egy közös luxus hobbink (mind a ketten ugyanott tanítunk, csak más tanszéken), onnan ismerem. Van egy megállapodásunk: én nem foglalkozom munkajoggal – bár tőle tanultam. (Másik része nincs az egyezségnek.) Csak viccelek természetesen. 🙂 Ennek szellemében megkértem, hogy segítsen értelmezni a héten megjelent rendkívüli kormányrendeletet. A rendelet azzal vált ismertté, hogy ideiglenes felfüggeszti az adósok hiteltörlesztési kötelezettségét. De a koronavírus egészen elképesztő módon hatott a munkajogra.
Következzen Kártyás Gábor írása:
2020. március 18-án jelent meg a Kormány 47/2020. (III. 18.) sz. rendelete, amely egyebek mellett a veszélyhelyzet idején érvényes munkajogi szabályokat tartalmazza.
A rendelettel szembeni legfőbb kritika az, hogy teljesen védtelenül hagyja a munkavállalót, miközben a jogi környezet eddig is a munkáltatónak volt kedvező. Az egész sajtó napok óta attól hangos, hogy állásidő Munka Törvénykönyve szerinti szabálya révén bér nélkül marad otthon a munkavállaló, ha a munkáltató a járványhelyzetre, mint elháríthatatlan külső okra hivatkozva nem tudja foglalkoztatni. Az iskolák, óvodák, bölcsődék bezárása miatt gyermekükkel otthon maradó munkavállalók – a legmerészebb jogértelmezés mellett is – csak arra jogosultak, hogy e különös méltánylást érdemlő személyi körülményre tekintettel fizetés nélkül, de igazoltan legyenek távol. Ehhez képest az összes új módosítás még egyet üt a munkavállalókon. Miközben eddig is ők voltak az aránytalanul nagyobb kockázatviselők az új helyzetben.
Nézzük a rendelet egyes szabályait részletesen!
A munkáltató a közölt munkaidő-beosztást az Mt. 97. § (5) bekezdése szerinti közlési szabályoktól eltérően is módosíthatja.
Az eredeti szabály alapján a már közölt munkaidő-beosztást a munkáltató csak 96 órával korábban módosíthatta, ha ezt valamilyen előre nem látható körülmény indokolta. Ezt a követelményt a rendelet eltörli, és így a munkáltató bármikor, bármilyen okból jogosult lesz eltérni a munkaidő-beosztástól. Így például, a munkavállalóval elég aznap reggel közölni, hogy meddig fog tartani a napi munkaidő. Vagy előző este értesíteni, hányra jöjjön másnap dolgozni, vagy mely nap maradhat otthon pihenőnapon.
Nyilvánvaló, milyen aránytalan rugalmasságot vár ez a szabály a munkavállalótól, miközben a jelenlegi helyzet nemigen jelent olyan kockázatot a munkáltatónak, ami a munkaidő-beosztás előzetes közlése fellazításával orvosolható lenne. A határidő feloldása legfeljebb arra az első pár napra jó, amikor valamely jogszabályváltozás hirtelen lerövidíti a nyitvatartási időket, és emiatt borulnak a beosztások. Ez ugyanakkor nem hosszú távú probléma, ami mellett a jövő hétre már ne lehetne előre megfelelő beosztást közölni. És megint csak a munkavállalói szempont: ebben a helyzetben már azt sem tudja megmondani a szülő az otthon „tanuló” gyermekeinek, hogy mikor ér haza. Ez a munkáltató aktuális igénye szerint óránként változhat.
A munkáltató a munkavállaló számára az otthoni munkavégzést és a távmunkavégzést egyoldalúan elrendelheti.
Teljes humánpolitikai képtelenség az utasításra elrendelt otthoni munka. A munkavégzési hely nem véletlenül kötött a felek megállapodásához. Számtalan olyan eset elképzelhető ugyanis, ahol a munkavállaló számára az otthoni munkavégzés egyszerűen nem megoldható. Csak pár aktuális példa: négy gyerek zsibong otthon, vagy éppen tanulna az iskolabezárás miatt, és mindemellett csak egy laptop van otthon. Vagy a munkavállaló ezáltal éppen az idős szülőjével kerül egy fedél alá, akitől pont izolálódnia kellene.
A munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának ellenőrzése érdekében a szükséges és indokolt intézkedéseket megteheti.
Érdemes emlékeztetni rá, hogy a Kúria MK. 122. számú állásfoglalása évtizedes bírói gyakorlatot rögzítve kimondja, hogy a munkáltató jogosult és köteles a munkára képes állapotot ellenőrizni. A rendelet ehhez képest feltalálta a langyos vizet. Ráadásul, ez az egy mondat az egyéb adatvédelmi, személyiségi jogi keretekről elegánsan hallgat.
A fenti szabályoktól eltérő kollektív szerződéses rendelkezéseket e rendelet hatályának tartama alatt alkalmazni nem lehet.
Ez azért rendkívül vitatható, mert ahol esetleg sikerült a munkáltatónak és a szakszervezetnek kollektív szerződésben megállapodnia a rendkívüli helyzet rendezéséről, azt most borítja a rendelet. Az autonóm kollektív alkut teszi semmissé a jogalkotó, a munkáltatói érdeknek kedvező új szabállyal.
A munkavállaló és a munkáltató az Mt. rendelkezéseitől külön megállapodásban eltérhetnek.
Kártyás Gábor: “az új jogszabály bármiféle korlátozás nélkül, az Mt. bármely szabálya tekintetében megengedi a szabad eltérést“
Ez az egy mondat az egész munkajogi szabályozás alapkövét mozdítja el. A munkajog, mint védelmi jogág legfőbb célja ugyanis éppen az, hogy az alárendeltségben teljesítő munkavállaló számára olyan minimális védelmi szabályokat határozzon meg, amelyektől a felek megállapodással nem térhetnek el, vagy csak a munkavállaló javára. Ehhez képest az új jogszabály bármiféle korlátozás nélkül, az Mt. bármely szabálya tekintetében megengedi a szabad eltérést. Innentől kezdve a veszélyhelyzet fennállása alatt nincs akadálya olyan munkaszerződéseknek, amelyek a minimálbér alatti díjazásról rendelkeznek, amelyek alapján nem jár fizetett szabadság, nincs korlátja a napi vagy heti munkaidőnek, vagy ahol a munkavállaló súlyos kötbérrel tartozik, ha selejtet gyárt.
Ugrás a sötétbe?
Észre kell venni, hogy ezen megállapodásoknak aligha szab gátat az, hogy szükséges hozzá a munkavállaló beleegyezése. Mint fentebb látható volt, az állásidőn vagy a gyermekével otthon fizetés nélküli távolléten lévő, vagy az ezen alternatívák mellett jelenleg is dolgozó munkavállaló nincs abban az alkupozícióban, hogy érdekeit kellő erővel tudja érvényesíteni, ha a munkáltató előáll egy megállapodás tervezettel.
Elfogadhatatlannak tűnik, hogy a jogalkotó ebben az évtizedek óta példátlan helyzetben hagyja védtelenül a munkavállalókat.
A magam részéről ugyanakkor emlékeztetnék arra, hogy a veszélyhelyzet előtt éppen a munkaerő-hiány okozott gondot számos cég működésében. Nem árt arra is gondolni, hogy az extrém helyzet elmúltával újra megindulhat a versengés a munkáltatók között a hadra fogható munkaerőért, márpedig arra mindenki emlékezni fog, hogy a válság idején ki hogyan bánt a munkavállalóival.
Kártyás Gábor – Opus Simplex Kft. – vezető tanácsadó
Ez volt tehát Kártyás Gábor cikke, köszönjük neki. Nagyon jó szívvel ajánlom Őt, ha munkaügyben van szükségük segítségre. Ahogyan azt korábban írtam, én abban nem vagyok kompetens, így engem hiába kérdeznének.
Ha tetszett a bejegyzés, akkor kedvelje és kövesse Facebook oldalamat a legfrissebb jogi cikkekért a következő címen: